Tegnap este életemben másodjára füveztem. Két slukk után vártam a hatást, de csak annyit éreztem, hogy elnehezedik a lábam térdmagasságban. Ezután csak arra nem tudtam koncentrálni, hogy vajon mi hangzott el az elmúlt 3 mp alatt, és hogy egyik információ a másik információból hogyan is következik, majd az engem bebódítani készülő fiú ajkait figyeltem, de nem jutott el az agyamig, amit beszélt. Ekkor adott még slukkot a végéből, ami állítólag durva. Ekkor inkább hasznosabbnak tartottam, hogy lépjek aludni, majd már majdnem (uristen, csókolj meg Tom) elnézést kértem, hogy sokáig zavartam, és megköszöntem a vendéglátást, és azt mondta, hogy nem zavartam, sőt, és igen, már a beszélgetés 4 órával korábbi fázisában is furcsán vettük a levegőt egymás közelében, de csak nem jöttünk össze. Mikor viszont leléptem aludni akkor jött a tánc. A fejemben csupa soha nem látott videoklipek ugráltak komplett zeneszámokkal, csupa szín, csupa élet, csupa vidámság. Alig bírtam őket kizavarni a fejemből úgy éjjel 3 körül végre.

Bejartam a egesz Rajna videket Baseltol Amszterdamig bezarolag.

Ha az Illetékes 3 évente látogatja a blogom, (és ez a blog mondjuk még nincs is 3 éves, hopp!), akkor egész biztos, hogy épp akkor teszi ezt, amikor egy kritikusnak mondható bejegyzés születik Róla.

Az Alex Ubago zenével teljes a lebukás, noha megírta, hogy jó lenne, ha csalódnék és kiábrándulnék belőle, és e célból találkozhatnánk.

Ez teljesen rendben van. De a világ melyik pontján? :D Mert nekem Magyarországon van még öööö kábé nem teljes 1 hónapom, utána meg utánam a vízözön. És nem azért mert őt közelítem be, de ha azt akarná, akkor akár arról is lehetne szó, de ha nem akarja, akkor sajnos csak távolodni fogok.

Arról meg, hogy azt szeretné, hogy megszeressenek azok a valakik, az a véleményem, hogy.

 

 

 

 

 

itt villog a kurzor, és nem találom magam, se a teljesen őszinte gondolataim. Nem tudok most legyinteni, de nem tudom, hogy mit csináljak. Nem tudom pontosan kik szeressenek meg és milyen feltételek alapján, ilyet kérni tőlem akkor önző szadista faszság. Nem is ismerem azokat az embereket.  Aztán az jut eszembe, hogy aki olyan önállótlan gondolkodású, gyenge jellemű, az akarhat olyasmit, hogy kapaszkodhasson a többiek támogatásába. De ez így nem a szerelem. Nem ismondott ő semmi ilyesmit, sőt, épp az ellenkezőjét mondta. De én arra azt mondtam, játszmázik.

 

Nekem végülis mindegy, hogy játszmázás, vagy valóságos önző szadizmus, nekem egy az üzenet:

 

hogy kérném a blogexportom.

 

Igen, 1,5 éve lassan csak erről szól ez a blog. Nem is, 2,5 csak a dolgok utána mérgesedtek el. Minden egyes kitiltás alkalmával jobban szeretem.

 

Valaki súgjon már, hogy másszak ki ebből, mert KURVA IDEGESÍTŐ 16 ÉVESNEK LENNI 30 ÉVESEN.

 

Nem fogsz idekattintani, mert nem érdekellek. Ha meg igen, kurvára lebuktál!

Volt ez a minden angoltanár all favourite zeneszáma, a The way I are.

Van annak a paródiája, a Bad grammar by James at War illetve Sheena Melwani, aki ennek a klipnek a napszemüveges szereplője, és van neki egy myspace-e.

 

Na. Ott a Beautiful life.

 

http://www.myspace.com/sheenamelwani

 

 

 

 

A fogadalmakról ennyit.

Pedig nekem be szokott jönni :(

Általában 10-ből 9. Na jó, ezt az egyet elbuktam, így jóelőre, de akkor a többit nagyon sürgősen betartatás alatt fogom tartani.

 

Na.

Meg írhatnék még a lelki küzdelmeimről is. De arról írok a másik helyen.

A másik helyen. Na ja. Nevetséges vagyok.

Kedves Knittli család,

 

A világ másik végéről emlegetjük Magukat. Otthon most van tavasz, bizonyára kezdik a borsót vetni a Kerecsendiek. Nálunk most van ősz, minden nap esik az eső, de azért melegebb van, mint otthon, a legnagyobb nyárban. A tengerim kezd érni, borsót és babot tudunk vetni minden időben, mert itt sosincs tél, illetve télen az éjszakák hűvösek, de nappal csaknem ugyanolyan meleg van, mint nyáron, de télen sosincs eső, még egy szem sem.

 

Itt a fő termények a tengeri, dohány, tea, kávé, de megterem a borsó, bab is, és a többi otthoni főzelékfélék, csak gaboona nincs, azt tenegeren túlról kapjuk, viszont nagyon sok a rizstermés és nagyon olcsó.

 

Én továbbra is magtermeléssel foglalkozom, feleségem és Lacika vezeti a gazdaságot, Gugu most jár 7. gimnáziumba, de távol van tőlünk, a legközelebbi középiskola 48 óra járásra van vonattal, nem is ebben az országban, hanem Dél-Rhodésiában.

 

Hozzánk közel fekszik a Nyasa-tó, akkora, mint az Adriai tenger, 164 féle hal van benne. Ha ráérünk, oda járunk horgászni.

 

A vad állomány elég szép, van elefánt, oroszlán, leopárd, vízilió, krokodil, de vannak őzek, illetve antilopok, és van fogoly és gyöngytyúk itt vadon él, és vadásszuk.

 

Lacika megnősült, még otthon, most várjuk a kis unokát. Hogyan vannak Önök? Mit csinál, a család, gyerekek? Lett-e valami az amerikai örökségből?

 

Mi csendben és boldogan élünk, nagyon szép a vidék, olyan, mint a Mátra, kb. 1,100 m. magasban van a házunk, szép erdő közepén lakunk, de itt más fajta fák vannak, az ugynevezett Eucalyptus, 20 m. magasra is megnő, szép egyenes szál fa, ezt használjuk itt épületfának.

 

Sokat dolgozunk, a birtok kbl.1,000 hold terjedelmű, s 120 állandó munkás dolgozik rajta, a napszám nagyon olcsó, kbl. 1.frt50.

 

A lakosság mind fekete, az egész országban csak 5,000 fehér ember lakik. Itt fehéreknek nem szabad kézi munkát végezni, csak ha valamilyen finom szerelő, vagy mechanikus, a sofőrünk a tractorvezető mind fekete, a szakács is és a házi cselédség is. Nök itt nem dolgoznak, úgy vannak mint a régi világban a cselédasszonyok otthon a gazdaságokban, egész nap az ajtó elött ülnek és gyereket szülnek.

 

Irjanak a tuloldali cimre, 1. ft-os bélyeggel meg kapjuk a levelet 6 hét alatt.

 

Az összes kerecsendi ismerösöket üdvözöljük, Maguknak minden jót kíván:

 

a Gunde család.

 

1950. márc. 3-án

Limbe Nyasaland

Brit Central Africa

5 könyv tavalyról :D

Xortól kaptam a körjátékot. A feladat, hogy 5 darab, tavaly olvasott könyvet kell bemutatni. Említettem, hogy mivel telt nekem 2008, és hát mitagadás, olvasmányaim is erre a síkra vetítődtek ki. Sajnos szeretem körbejárni a témát, ami érdekel, ami engem is érintett, és az általam tavaly olvasott 5 könyv sem szól egyébről :) Nem olvastam mást, mert más nem is érdekelt, és  ezeken kívül sokkal többre nem is volt időm. Íme, a lista, sorszámozástól függetlenül.

 

1. Lányom nélkül soha 1.

 

A filmet többet ismerik, mint magát a könyvet. Igen, bestseller. Ez a közel 600 oldalas könyv annak az amerikai nőnek a története, aki kiutazott Iránba az iráni férjével látogatóba két hétre, hogy aztán évekre ott ragadjon kényszerből, a férje foglyaként. Az utolsó 300 oldalt egy húzásra olvastam el. Annyira lebilincselő, és annyira magával visz oda, ahol a történet játszódik, hogy a szemem előtt moziként zajlik minden. Hihetetleln izgalmas. A cselszövések, hogy ki tudja játszani a fogvatartottságot, a barátokkal való összeesküvések meghiúsulásai, a korrupciós útvesztők, a túlélés trükkjei. És közben minden pillanatban külön fel kell fogni, hogy MINDEZ MEGTÖRTÉNT. Hogy vajon lenne-e erőm nekem ehhez. Az volt a baj, hogy úgy éreztem, hogy nekem biztos nem. Még olvasni is erőpróba.

 

 

2. Lányom nélkül soha 2.

 

Azt az időszakot dolgozza fel, amikor sikerült visszaszökni Amerikába, és beindul a könyvírás, filmkészítés, tv-s műsorok, stb. Nem igazán a saját történetüket írja már le, mint inkább azokat a történeteket, amikkel akkor találkoztak, betelefonálások, segítségkérések révén.

Mert addig egész egyedinek számított az amerikai nő Iránból történő hazaszökése, de aztán kiderült, hogy esetek tucatjai fordultak elő elhallgatva. Vannak, akik hazamentek Amerikába, de a gyerekeket Pakisztánban/Egyiptomban/Szaud- Arábiában kellett hagyni, mert szentül meg vannak győződve ezek a népek, hogy jobb neveltetés, lehetőségek, életmód, szokások és kaják nincsenek is, mint a fent említett helyeken. Nem csak arab országok vannak, hanem pld egy amerikai-német házasság is, ahol a német nő nem tud szakítani bulis életmódjával, és az amerikai férfi úgy lopja haza a gyerekeket, hogy a haverjával felcsípeti a nejét, és közben ellopják a kulcsot, és beszöknek a lakásba éjjel, és a határőröket hogyan ússzák meg a bérelt kocsival. Hát szóval...

 

3. Marina Nemat: Adjátok vissza az életemet

 

Nemat egy Teheránban élő orosz-iráni kiscsaj. Órán beszól az állandóan politizáló iráni matektanárnőnek, ennek hatására letartóztatják és bebörtönzik a fél osztályt. Számos osztálytársát kivégzik, őt az menti meg, hogy beleszeret a börtönőr. A börtönben töltött időszakot írja le. Az írónő egy magyar fiúba szerelmes  :D hozzá is megy, jelenleg is együtt élnek Kanadában, most készül belőle a film. :D Linkem is van. Itt van e: (meg fogsz lepődni, hogy milyen fiatal a nő) http://www.youtube.com/watch?v=Gz5kS4fhwx0

 

4. Tara Bahrampour: Visszatérés Iránba

 

 

 

 

 

 

Tudom kicsit bele vagyok ragadva az iszlám országokról szóló történetekbe/emberekbe/szokásokba, de lássuk be, fellélegeztem, mert úgy alakult, hogy én ezt megtehettem (a fellélegzést)

 

 

Na akkor kinek is küldjem tovább..., aki nem szakítja meg a sort.

 

palánta, www.sarok.org/users/palanta

 

 

 

XOR!

Láttam, hogy felkértél keringőre a könyves körjátékba, háhá.

Csendben kérdezném meg, hogy akkor a feladat most az, hogy tavalyról öt elolvasott könyvet ajánlani kell?

 

Szőke vagyok, segítség!

Mindig szoktam fogadalmakat tenni, most is következik mindjárt, csak még nem gondoltam össze.

Amit jövőre el szeretnék érni, azt már tudom régóta, és sokat dolgoztam ősz óta a megvalósításon. A biztonság kedvéért megfejelem még valamivel. De az még titok. Nos, a fogadalomlista.

 

1. Soha többé nem megyek vissza a sarok.org-ra. EZ NAGYON FONTOS! Dimcsi babának nov. 13-án, pénteken, utoljára volt lehetősége kitiltani. Állítólag nem azért tiltott ki, amit mi tudunk. Hogy miért, azt valójában csak ő tudja. Túl zokon vette, hogy azt mondtam neki, hogy nehéz lehet vele együtt élni, mert nem lehet neki semmi rosszat szólni, mert iszonyatosan beképzelt, noha ő korlátlanul lehülyepicsázhat engem.

 

2. Sürgősen bepasizok. De csak szórakozásiból. Minden férfi egy szararc faszfej. Nem akarok pasit az életembe. Csak néha egyet-egyet, aki megtetszik. Ez úgy hangzik, mintha nem én írnám, de az igazság, hogy tényleg minden férfi egy szararc faszfej. Betöltöttem a 30-at, ez a felismerés a koromból adódik automatikusan mintegy.

 

3. Megtanulok németról angolra és angolról németre tolmácsolni. Megy az nekem. Véletlenül Arash ébresztett rá, mikor egy német levelet kapásból kellett neki angolra fordítanom.

 

4. Megtanulok úszni. :D

 

5. Tovább fogyok.

 

6. Folytatom az oroszt, és az arabot.

 

7. Soha többé nem engedem meg se cégvezetésnek, se munkatársnak, se intézménynek, se családtagnak, hogy kihasználjon. Megfogadom, hogy amint nem tetszik valami, azonnal szólok, és kiállok az érdekeim, jogaim mellett. Nem fog abuzálni holmi szar cég. Megfogadom azt is, hogy ha ez mégis megtörténik, és elszakad nálam a cérna, nem fogok jólnevelten korrekt mondatokkal elfogadni, hanem igenis megkapja a káromkodásadagot az, aki megérdemli.

 

8. Idén is csak érzelmes filmeken vagyok hajlandó sírni.

 

Ennyi.

 

Ja és:

2008

Még csak mintha most lett volna, hogy miután már fél éve nem találtam munkát tavaly, januárban sikerült úgy bebasznom, hogy 3 napig voltam részeg utána. Ez akkor volt, mikor ecs és palánta és többen rámtelefonálgattak, hogy ugye nem haltam meg, és mindenki azt hitte kórházban vagyok. Nem, nem voltam kórházban, a január végén ez után az éjszaka utáni 3 napnyi józanodás után indultam el gyalog munkát szerezni magamnak. Egy ismerősbe botlottam (akinek egy szótárat vittem vissza), akinek elsírtam bánatomat, és másnap megcsörrent a telefonom, a következő héten kezdtem külkereskedelmi menedzserként.

 

Még ki se heverhettem jóformán, hogy dimi (:DDD jajö) úgy ment el Angliába, hogy többszöri nekifutásra is meghiúsult az annyira nagyon iszonyatosan várt találkozónk, és ráadásul csak kíváncsiságból csókolózna velem, - írta ezt akkoriban, mikor munkakezdésem 2. vagy 3. napján már a munkahelyemen kapcsolták a várva várt Nagy Arab Piacot. A férfit, aki állítólag alig tudott angolul, és nagyon hosszú leveleket írt, és nagyon sokat. A Cég sokat remélt tőle.

 

Egy nagyon kedves hang volt az. Nagyon szépen fejezte ki magát, kellemes mély hangja fülembe ivódott. Már-már első hallásra bele is szerettem. Ez lett volna a kisebbik baj. Csakhogy ő is. Hosszabb-rövidebb céges skype beszélgetéseink alkalmával kattantunk rá a férfi-női játékokra, vezetett rá roppant ravaszul a férfi, akiről csak annyit tudtam, hogy hívják, és hogy Irán az ő hazája. Röpke 3 hét alatt csavarodtunk úgy egymásba, hogy bizonyára titkolhatatlan lett, és jött feltartóztathatatlanul a mi - immáron hétvégére is napi 6 órás internetes beszélgetésekre duzzadt kontaktusunk után Magyarisztánba, ide a gyönyörű egri tavaszba, amit soha nem tudok már elfelejteni.

 

Májusban az életem 2 hétre az 1001 éjszaka meséibe csöppent. A telihold, az esőcseppek a fákon, az álmos reggelek, az éttermi asztal alatt ahogy a lábunk egymáshoz ért, ahogy vigyáztam rá, mikor átélte élete első részegségét.

 

Közben pedig folyamatosan ártárgyaltunk. Mindez persze eltörpült a mi románcunk hatalma mellett.

 

Fontosabb volt, hogy majdnem kiestem a városnéző kisbuszból a színház előtti kanyarban, mikor előadta, hogyan fogja Dubaiban elmagyarázni a roppant művelt orvosoknak, hogy ez a termék hódmászóvászárhelyi, vagy hódvászármászóhelyi. Nem is vásárolt onnan semmit.

 

Aztán mikor az ölembe ugrott a röhögéstől, mikor tanított nekem perzsa hangokat kiejteni, de nekünk nincsen olyanunk, és én már meg voltam győződve, hogy hibátlanul ejtem, mikor fetrengett a röhögéstől.

 

És egyátalán. Maga a Titok. Hogy jó, hogy tegnap baromira meleg volt, és voltam egy szál blúzban, de nála aludtam, és másnap kurva hideg lett, és én ugyanabban az egy szál blúzban voltam. És még mindig az esőcseppek a leveleken, amikor szaladtunk a HBH-ba az eső elől, pedig mi nem is ott készültünk vacsorázni.

 

Hazament, és levelezésünk rideg üzleti levelezéssé fajult.

 

Ekkor indultunk céges útra Nizzába, Monte Carloba.

 

Csak az nem kellett volna.

 

A két hét után úgy ki voltam facsarva, hogy fogalmam sem volt mikor fogom kipihenni. Mi pedig átszaltük kocsival fél Európát, úgy hogy a balesetem óta félek kocsiban. A kiállítás rendben lezajlott, Alessandro utánunk osont, mikor Karcsival sétálni indultunk a partra, hogy fényképeket készítsünk. Karcsi az új főnököm volt, ő váltja a tulajdonost majdan. Nem kedveltem Karcsit, de nem tudom miért. Túl okoskodónak tartottam, és túl kevésnek mindehhez. Most már tudom, hogy a Karcsi nagy játékos, de nem volt a barátom. Ő is túl soknak találhatott engem. Két dudás egy csárdában. Alessandro mondta, hogy utódot keresnek a Cég élére, és versenyben vagyok.

 

Kiestem. Hazaértek, és kirúgtak. Éjjel 3-kor értünk haza, és másnap reggel 9-re kellett volna mennem dolgozni. Aszongya: reggel 9-re, Egerben 1 óra buszút. 8-ra kell ott lennem, innen a faluból 7-kor, van busz, tehát kelés 6-kor. 3 óra alvás. Értem én. Nem mentem be. Egyszerűen nem bírtam felkelni.

 

Nem adtam oda Karcsinak az összegyűjtött kiállításos kontakt anyagokat, mert féltettem, hogy át fogja játszani a Konkurenciának, mert ő onnan jött át. Nem bíztam benne egyszerűen. Ennyi.

 

Ez volt a kirúgásom oka. A papírok át nem adása.

 

Arashnak próbáltam ecsetelni a helyzetemet, de azt mondta ne merjek rosszat mondani a cégvezetőre. Hatalmas összeveszés...

 

Mindennek vége lett, amiért eddig dolgoztam. Még annak a Bangladeshben megnyert tendernek is, amit megnyertünk.

 

Június 3-a volt. Vettem egy hirdetési újságot, de azt hiszem úgy dobtam ki, hogy ki se nyitottam. Talán mondanom se kell, a padlón voltam.

 

Nem jött meg. Mármint az nem jött meg. Nem tudtam mit csináljak. Képzeletben lezajlott előttem, hogy januárban anya leszek. A kezembe adnak majd egy gyereket, akinek az apja Iránban van, IRÁNBAN!!! van, és hallani se akar felőlem. Közben kiolvastam számos könyvet, Lányom nélkül soha 1-2, Marina Nemat: Adjátok vissza az életemet, Tara Bahrampour: Visszatérés Iránba, rengeteg internetes irános oldal, és satöbbi. Hogy az én gyerekem félen iráni lesz, te jó isten. Megtudja-e bárki az illetékesek közül, vagy inkább titkoljam el az egészet.

 

Nem is szóltam senkinek. Nem mutattam a terhesség tipikus jeleit, nem hánytam, bár egyszer volt hányingerem, talán kétszer is, de nem szédültem, nem voltam kívánós. Augusztusig mindent megtudtam a terhességről

 

feleslegesen.

 

A mai napig nem tudom, hogy elvetéltem vajon, vagy sosem voltam terhes. Már soha nem fogjuk megtudni. Ebben az évben 3 hónapig úgy éltem, hogy anya leszek. Jó érzés volt. Még attól is több. Kétségbe voltam esve, de ugyanakkor úgy éreztem soha nem leszek többé egyedül. Felelős leszek valakiért. Talán még tudatosabban és felnőttebben is viselkedtem akkor. Meglehet, hogy megviccelt a hormonrendszerem, nem vagyok már gyerek...

 

Ekkor vállaltam el egy ügynöki melót, nem tudtam hogy az lesz, de több volt, mint semmi, és gyorssegélyként hatottak rám a betanításra szánt, más városban tartott tanfolyamok. Salgótarjánban megcsodáltuk Beját, amint tereget, találkoztam kedves emberekkel, a főnökeim nagyon kedveltek, hihetetlen jófejek voltak, mindent megtettek volna, hogy az ország legnagyobb biztosítósjánál tartsanak, tehetségként kezeltek, de nekem kevés volt. Lelkiismeretfurdalásom van amiatt, hogy egyetlen tárgyalásra nem mentem ki, én, aki bármit kitárgyalok. Nem tudnék úgy élni számos magasrangú diplomával, hogy azt mondják rám Egerben szánakozva, hogy ide jutottam, házalok, ügynök vagyok. Pedig többre szántak a cégnél, vállaltam is, de azt mondták jó lenne ha magányszemélyeken tanulnék először. Nem vállaltam, nyafka vagyok. Szörnyen sajnálom, és kívánok nekik sok szerencsét.

 

És akkor jött az ötlet, hogy kimegyek külföldre. És mit csinálnék én kint, és hogyan. És hol.

 

Számos internetes kutakodásomnak hála, valahogy felismertem, hogy Dubaiban nem csak sok jó munka van, hanem tele van angollal, az arabtudás nem is oly fontos, és jól meg is fizetik ezeket.

 

Folyt köv.  (ez még csak augusztus...)

 

 

 

 

86.96.226.14

Azonnal tegye fel a kezét az IP-cím gazdája, aki Norewa oldaláról linkelődött Dubaiból!!!

:DDDD

A Zemirátusok egy viszonylag unalmas hely. Még szerencse, hogy egyik lábam itt a másik.

Múltkor kénytelen voltam leszedni az Abba: The day before you came c. számot, mert disabelték az embeddinget. Pedig találtam a flickren egy képet, amin a napfényben egy lány ült háttal egy mólón, és jó hosszú ujjai voltak direkt fotosoppingolva, ami pont az időszaki hangulatomat adta át, minden apró zamatában, együtt zenével, és fény- és életérzésével,

 

 

és megfosztott attól az apró életörömtől az élet, mert amikor be akartam rakni a képet, nem találtam már utólag sehol, pedig esküszöm emlékeztem a keresőszóra. Hüpp. A tetejébe meg eltűnt a videó is innen. Na, mondom.

 

 

De akkor most már csak azért megmutatom új kedvencemet, tessék. Alanis rockszámot írt már megint, nagy örömömre. Szeretném felhívni a fiigyelmet a 2.24-es mp-től.

 

 

 

Én imádom ezt a nőt.

 

És nem tudok élni blogolás nélkül úgyse. Most már meg kénytelen is vagyok írni, mert többen belinkeltek.

 

Horváth Dorottyának üzenem, hogy majd írok, és hogy mondja meg a Gulyás Balinak, hogy álmomban jó, hogy gitározott nekem, mert meglett a macskám akkoriban :D

 

 

Zeitgeist - fúúúúj, bazmeg!

Én nem értek egyet ezzel a filmmel. Ez egy new-komminista utópista izé. Most értem a végére, még friss az élmény, holnapra terveztem, hogy megírom hosszabban a véleményem, mert elég hosszú volt, és sokmindenről volt benne szó.
 
Az elején nem tudom ki az az érdekes arcú fószer, aki keretet ad az egésznek.
 
A film eleje olyan, mint valami első pénzügy óra harmadév közgadász szakon, azt hittem már mingyá képletek jönnek... de aztán gyorsan váltottunk arra, hogy az egész intézményrendszer a pénzen alapszik, és mindnen más ki van zsákmányolva, és szemét szaralak, mert kapzsi, és profitorientált, ésésésés. Közben azon fortyogtam, hogy szerintem éppúgy le van egyszerűsítve a látásmód, mint abban az esetben, mikor a biokémiát hasonlítjuk az emberi agy érzelmeihez, és játszmáihoz, vagyis hogy beépíthetetlen a rendszerbe, mert láthatatlan.
 
Na, így van ezzel is. Hogy ez egy utópia, mert az emberiség előbb pusztul el, minthogy kiengedje a hatalmat a kezéből, meg hogy beáldozza magát a pénztelenség oltárán, és feladja határait, és eltűnik a vallás, csettintésre, gondolom, meg megszűnik a bűnözés is, és mindenki egyenlő lesz, és a nem is létező isten mosolyog majd ránk az égből az ő nem létező szemével.
 
Hogy ez mekkora faszság már?!?!
 
Vagy én kapitalistának születtem volna?
 
Vagy megoldható ez azáltal, hogy meghagyjuk a mondjuk 130-as IQ-val rendelkező embereket, a többivel csináltatunk egy tesztet 17 éves korában és máglyára?
 
Mert egy dolgot baromira kihagyott ez az egész, és az az, hogy és mi újság a vég nélküli szaporodással? Mi van akkor, ha ez az egész pénzen alapulró rendszer egy természetes must, a kontraszelekció ellen? Ha mindenkni olyan baromira utopisztikus világot akar, vagyis olyat, amiben nem kell éhezni, könyvek vannak, színes kinyitható telefonok, és miss world kurvák, akkor ezt így hogyan, ha jelen pillanatban 6, 7 blalala milliárdnyian élünk a földön, és mostantól számítva írásom befejezéséig 6,7 blalala+1760 ember él a földön, miközben ugyanezen idő alatt csak 170-en halnak meg. És ez nem azokban az országokban zajlik le, ahol jólét van, hanem ahol eleve éheznek.
 
Én egy nagyon gonosz ember vagyok, de ezen ne csodálkozzunk, ha most már az is kiderült, hogy javíthatatlan antikommunista kapitalista is.
 
De én azt modnom, hogy ha ez az utópia létrejön, akkor hamarost a föld egész terültete fizikálisan lesz kevés nekünk. Én nem vitatom el a létjogot attól, aki már megszületett, vagy meg akar születni, de mélységesen úgy érzem, hogy nincsen joga midenkinek patkány módjára szaporodni.
 
Most meg fasisztává avanzsáltam elő magam, igen.
 
A megoldási mód nem a dugó kihúzása a pénzforrások orra elől, a Citibankos számla megszüntetés, meg a konzervek Afrikába hordozása, meg a vallástalanságában van, (bár van benne igazság, mindjárt írom) hanem a csombékot kell tenni a népszaporulatra, és ez sajnos ha nincs háború, nincs betegség, nincs éhínség csak akarattal, és szándékosan követhető el, az meg holokauszt, oszt az meg olyan csúnya dolog, meg a divatból is kiment.
 
 
De hogyan magyarázzuk el a megtízszereződő népeknek, hogy ne szüljenek annyit, meg használjanak óvszert.
 
Visszatérek a témára: van benne igazság, hogy az intézményrendszer saját magát tartja fenn, és saját profitját akarja termelni, mert mocsok kapitalista, meg van igazság abban is, hogy igába hajtják a népet, csak eddig még jobbat sem találtak ki: az emberek dolgozni akarnak, akár ha 20 forintért is, mert ez egy ilyen viszonylag egyszerű kis homo sapiens, aki felett eluralkodott a tőke, amely rendszerben az erősebb kutya baszik, minden szempontból.
 
Van benne igazság, hogy sokkal jobb lenne vallástalanul a világ, de ez is egy utópia, mert ennek a kis homo sapeinsnek szüksége van a lelki drogra, hogy feltámadunk (persze! biztos!) hogy van élet a halál után, hogy van egy nagy jóságos bácsi, aki jót akar, nyilván. Hogy minden rossz ebből fakad, minden ellentét ebből fakad, és hogy ez undorító, csak soha meg nem szüntethető állapot.
 
Meg van benne igazság, hogy mesterségesen tartják fenn a technológia visszamaradását, mert most az az érdek, hogy pénzt fizessünk, de eljön majd az idő, hogy nem lesz miért fizetni majd, és akkor bajban leszünk... De ez nem egyik pillanatról a másikra fog megtörténni, addigra a kis homo sapiens majd kitalál valamit, pld megújuló energiák, amitől majd az egyik rendszer fokozatosan átvált a másikba, és minden oké lesz.
 
Mindent megoldottunk még, ne aggódj semmit!
 
Nem fog felfalni a pénzügyi rendszer, ez egy ilyen propagandista próbálkozó kommunista szarság. Kicsit ilyen forradalmi íze van ennek az egésznek, hogy a világ legszegényebb részében újra létrehozzák a komminizmust: és BENNE VOLT A FILMBEN hogy ez is csak arra jó, hogy a rendszer saját magát tartsa fent, és miért?
 
 
 
 
Mert hosszú távon működésképtelen, és megint be fog bizonyosodni a kapitalizmus überelhetetlensége, és taps. US for all. Bebetonozza magát még kábé 200 évre. Utána meg megint kitalál valami okosat.

 
Én az óvszer népszerűsítésére szavazok. (Mert a túlnépesedés maradt ki a képleből, jah, a pénzügyes képletből is, a rengeteg hitelt az egyre nagyobb embertömegeknek adták, nem mindegy!!!!)
 
 

GRATULÁLOK!!! Az amcsi televíziós közvetítéshez meg külön is!!!

 

"Is that a dorm?!" Ott van a reklám után, az kijelzon 1.34 van. Úgy örülök! Úr isten!

http://abcnews.go.com/Video/playerIndex?id=2318825

"Ő is csak egy a sok, azonos tulajdonságú közül. A punk életmód is csak egy nyomorult kis szaros álca, ami mögött egy hülye kis picsa van, aki férjet akar fogni magának, hiába lehet vágni a füstöt, és hiába díszeleg a fején pink tincs.  Lehetőleg olyan férjet, aki jó sokat keres, van egy meghitt lakása, és a hobbija a munkája, és ha hülyeséget csinálsz akkor csak mosolyogva veszi tudomásul. Ezt akarja. Nem azt akarja, hogy legyen nagy a szerelem, nem szerelemből sajátít ki, nem szerelemből féltékeny. Nem féltékenységből mar el mindenki mást, bármilyen módszerrel. Birtoklási vágyból. Mert ő is ilyen kis degenerált. Hogy nem tudja pontosan mit, és miért csinál. Nem tudja, hogy ennek nincs értelme. Te meg válaszolsz az ő hülye reakcióira, mert te is egy kis idióta vagy, mert neked meg hízeleg, hogy meg akar szerezni, pedig ha felébrednél látnád, hogy ez az egész egy semmi. Nem létező tiszta érzések. Egy játék azzal az emberrel, aki épp kéznél van. Igazából: rosszindulat. Hogy ha ő nem boldog, te se legyél az."

Annyira rettenetesen fásult vagyok. Nem akarok menni, nem akarok maradni. Menni akarok. Maradok.

Vonz, amit olvastam, és taszít, amit átélek.

Vonz a saját családom, és taszít a sok idegen közeli távolsága.

Vonz a tenger, taszít a sár, vonz a pénz, taszít a kilátástalanság, vonz a hazaszeretet, taszít a távol, vonz a hóesés, taszít a lehet, hogy amúgy tök unalmas.

 

Mint ahogy vonz egy péksütemény illata, úgy taszít a pesti aluljárós hajnal.

Épp úgy vonz a reggeli kávéfőző rotyogása, mint ahogy taszítana a polip örök íze. Vagy a ráké, vagy a tenger gyümölcseié.

Vonz is, taszít is, maradnék is, nem is.

Se te nem akarod (szívből) abbahagyni, a sok kudarc ellenére, sem én, miért hisztizünk akkor. Sose gondoltam volna, hogy te is hisztizhetsz, de lám, több forrás többet tud. Nem akarjuk mi a befejezést, a szívünkhöz nőtt. Nem tudunk soha igazán újrakezdeni, szívünkben az emlékek, szívünkön a sztigma, szívünkben jelszavak, és homályos hozzászólások, nem teher. Könnyű, mint a pehelysúlyú ólom.

 

Mitől ne bírnád el, mondd. Én se. Ne sírj. Menj, várnak messze. (nem)

 

És mindez letomácsolva: Ne menekülj. Utánadmegy. Küzdj meg vele inkább.

(Elég egyértelmű volt?)

 

Weekend edition

Reggel arra ébredtem, hogy furcsa zaj van, és rájöttem, hogy esik az eső. Az utóbbi időben úgy elszoktam az eső hangjától, hogy hirtelen nem is ismertem fel, pedig hangulatos szokott lenni. Az álom, amiből felébredtem, az volt, hogy Jakupcsek Gabriella és egy másik híres személyiség műsorában voltam, a meghívott személy, aki nem én voltam, egy gitáros volt, egy indián arcú alak, és egy dalt gitározott nagyon szépen. Felébredve is a fülemben csengett, sose hallottam még ezt a dalt. A műsor álombeli üzenete az volt, hogy ne szomorkodjak a macskám miatt, ezért játszik ő nekem.A nevére is emlékszem, meg is nézem most a wiw-en. *

Aztán persze ébredés után nehéz nem a kiscicámra gondolni, mikor minden nap, legalábbis hétvégén ő ébresztett, és szúrkálta a kis karmait a vállalmba, és adta az orros puszikákat, és most nincsen sehol! Eltűnt, és se híre, se hamva. A szomszédok nem tudnak semmit, a kis holttest pedig sehonnan nem került még elő.

Az eső miatt és a nyárfám, György levelecskéi révén olyan tiszta erdőillat van az udvarunkon, mintha az erdőben lennénk.

Most pedig egy béka brekeg az ablakom alatt. Ez azt jelenti tiszta itt a levegő, mert akkor nem lennének itt békák. Ennyire sok víz a környéken azért nincs... Vagy ez ilyen három kívánságos? Vagy királyfis?

Szemet becsuk. Kerüljön elő a kiscicám!

* Gulyás Balázsnak hívták. Van a wiw-en ilyen nevű gitáros. Együttesük neve pedig HeMoD. Csak azt tudném, én mi a fenének álmodok általam nem ismert, ámde létező személyekről. Vagy ez hogy van.

** A HeMoD-ra rákeresve nem találtam semmit, csak mindenféle nem hozzájuk kötődő honlapot. Köztük egy spanyol blogot, ahová az illető mindig felteszi, milyen zenét hallgat, és találtam egy együttest, ezt, ami talán, talán. De nem az igazi.

Vajon a titkosügynökök bele tudnak mászni az ember agyába, vagy nem. Vajon felesleges az, amit az ember nagyapjai csinálnak, vagy nem. De. Tök felesleges.

Vagy meg fogok halni.  Egy suliba jártam ezzel a csodálatos nővel. Ha én mondom, hát higgyétek el. És küldöm mindenkinek.

Figyeljük meg az angol nyelv logikáját!

overcome by emotion          = elérzékenyül

                     the heat         = eltikkad

                     sleep              = elnyomja az álom

                     temptation     = legyőzi a kísértés

                     tears              = könnyekre fakad

Mennyivel egyszerűbb, mint megtanulni azt, hogy el-érzékeny-ül (!), el-nyom-ja az álom, le-győz-i a kísértés, könny-ek-re fakad.

Valamint felfedeztem egy újabb valószínűsíthatően angol eredetű szavunkat, lófrál, to loaf around, ami azt jelenti, lődörög, ténfereg, időt elpazarol, tehát, lófrál.

Arra ébredtem, hogy mozog a föld. Kétszer is éreztem, először azt hittem csak álmodtam, vagy hülye vagyok, aztán másodszor erősebben jelentkezett az az érzés, hogy mozog velem a föld. Gyorsan utánanéztem van-e valami, és rá kellett jönnöm, hogy tök hülyeség már, hogy mindig megérzem, ha Szicílián van valami. http://hisz.rsoe.hu/alertmap/seism_read.php?rid=49782&lang=

Persze lehet, hogy a lengyelországi 2.2-est éreztem.

Ma tökültetés közben anyukám talált egy nagyon régi gyűrűt. Nem tudjuk beazonosítani az anyagát, de valószínűleg bronz, vagy ezüst. Hosszadalmas félig szakszerű tisztítgatás után előtűnt a rajta lévő felirat: "Jézus Mária szent József segics". Zöld patina van rajta, ebből gondoltam én, hogy esélyes, hogy bronz. (én egyébként egyszer már kacsingattam az ötvösművészet, becsüsség felé, hihi)

Hogy annak idején kinek kellett segíteni, miben, az már örökre rejtély marad, mert annak idején még nem írtak blogot, se naplót, ha írtak volna se biztos, hogy vissza tudnám trekkelni néhány száz évre.

A talált gyűrű az állam tulajdona, (csak ha értékes :D :P) de lófasz a seggébe, mert azé, aki viselte, a lélekvándorlást alapul véve akár anyukám is lehet az, alapul véve még azt is, hogy a gyűrű vissza akart kerülni eredeti tulajdonosához. Főleg, hogy szerintem  értéktelen. :P

Ne jelentkezzen érte senki, mert azt fogom mondani, hogy teljesen részeg voltam a blog írásakor. :P és mindenki elmehet a kurva anyjába.

Ilyenkor, júniusban (?! :D) egyébként is mindenki a srandon dekkoljon, és ne az én elbaszott blogom olvasgassa. Két dolgot nem értek mostanában.

1. Ki az a 40-50 ember naponta, aki képes elolvasi, hogy mit imaginálok ide.

2. Miért ugrott meg ez a szám elvágólag 20-30-ról ennyire.

Nem azért, nem zavar, csak nem értem. Főleg mostanában, hogy nem nagyon írok.

Tegnap Bacsit láttam a híradóban, amint tapsikol a Charles Simonyinak, ha jól sejtem mégis van köze a szeretve utált Simonyihoz, aki a BME-n tanít Bsz-t. Rengeteg híres ismerősöm van, ez az ország felülmúlhatatlanul pöttöm, én sok helyen forgatom a seggem, és mindent megjegyzek.

Muszáj megjegyeznem sokmindent, hisz a természet rekord lustasággal áldott meg, de sajnos feltalálták az internetet, ami segít abban, hogy ne legyek olyan tudatlan és énközpontú, mint Csanálosi, aki a Vilatiban dolgozott, és a szalagmunka kimeríti az agyi kapacitását, viszont ma láttam egy csajjal, életében először. Az utcában az elmúlt néhány évben csak a félkegyelműek szaporodtak, azok végeláthatatlanul, és feltartóztathatatlanul.

Ma lenne Csillagtúra, de nem mentem, kissé magára haragított a Noémi. Egyedüli lányként nem szívesen mentem volna, bár hosszú idő átlagában is jó idő lett a túrára.

Fel fogom jegyezgetni a tornázással töltött időtartamokat ide.

Két héttel ezelőtti mérlegállás tehát: 79 kg.

Szerda: 1 óra.

Péntek 1 óra.

Most mindjárt még egy.

 

Vigyázat, a blog néha hirtelen fékezésre kényszerül. Kérjük, mindig szíveskedjen fogódzkodni.

A "fogódzkodni" szón mindig szélesen el szoktam mosolyodni, mikor a Kombinnyón bemondják, mert nekem ez olyan, de olyan bájosan régimódi.

Aztán a múltkor tényleg hirtelen fékezésre kényszerült a Kombinnyó, az nem volt mulatságos, mert mindenki rakásra esett.

Ma meg a buszon esett rám egy idősebb úr, aztán egy másik buszon én egy fiúra, mindketten álltunk, aztán majdnem feküdtünk.

Néha az az érzésem, de halálosan komoly, elnézem magam körül az embereket, mindenki mosolyog a wiw-en, mindenki hedonista, és mindenki kurvára blodog, meg kifelé mennyire mindenki sikerember, meg szép, meg a világ másik végén nyaral, meg mittomén.

Szóval néha baromira az az érzésem, hogy én egy nagy pénzhajhász vagyok, és nekem semmi nem számít, csak hogy minél több pénzem legyen, és esküszöm sose leszek boldog, amíg nem lesz havi 500 ezer fix nettóm.

Most is teljesen komolyan beszélek.

Bár, nekem, lehet, hogy az is kevés lenne.

Hát ki látott már ilyet.

Cahh.

Érdekes különben, hogy

egy számon mennyit dob egy jó klip, V A G Y

egy jó számon mennyit buktat egy szar klip.

Ma, amikor beköltöztem az új koliba, a másodikon ez a szám visszhangzott a kihalt, üres, fehér folyosójú falakon, és nekem megadta a beköltözés hangulatát. A schönherzes befejezését, egyben a kezdés örömét, az újdonság báját, a tavasz szellőit, a délies napfény bársonyos női, Nelli-Furtado-s önnön magát.

Soha nem láttam még a klipjét. Nekem immár mindig ezek a filmkockák lesz a klip. A beköltözés.

Kösz, hogy ez nem egy esős nap volt, legalább most megszántad sanyarú sorsú diákok hadát, Természet.

Aztán megnéztem a klipet. Ha éltem még kiábrándító dolgot, az a

néger férfiszáj...

Ha láttam még kiábrándítóbbat, szóljak. Szólok. A még négerebb férfiszáj. Hányinger. Sőt, négerszáj, sokszor. Sokszor, sokszor, hogy biztos legyen a hányás.

Így voltam anno az általam imádva imádott Rhona szám (?!)-mal is, meg most ezzel is, jajj, nem akartam ezt látam, nem láttam, nem láttam, nem is nem is.

Terminus. A beköltözés istene.

Nemrégiben Mémetországban kitört egy botrány, miszerint mit kellene kezdeni a testvérpár házastársakkal, és annak gyermekeivel. A Borat trailer is tartalmaz egy olyan részt, amiben Borat hosszan megcsókol egy nőt, majd közli: "She is my sister!" Ennek a fele se tréfa.

Azok a testvérpárok, akik nem együtt nőttek fel, később, felnőttkorban megismerkedve állítólag ellenállhatatlan vonzalmat éreznek egymás iránt, mert csak. Vélhetően, és szerintük is, a hasonlatosság miatt. Jé, mégsem az ellentétek vonzzák egymást!

Az együtt felnövés az, ami kialakítja a vonzalmi averziót, ha ez nem történik meg, akkor van esély a szerelemre. Ezért esett kútba az az izaeli vagyonegyesítő célzattal létrejött együttnevelő óvoda, a kibuc, amelyből kinőve a gyerekek inkább mégis úgy döntöttek, nem tetszenek egymásnak, és semmi jelét nem mutatták, hogy a legcsekélyebb mértékben össze akarnak házasodni már felnőtt fejjel.

Olyat már láttunk, hogy első unokatestvérek összeházasodnak, erre a mai napig is van példa, az utódok meg szívják a vakságot, és egyéb finom örökletes hajlammal kihozható betegségek hosszú sorát, a vagyon meg vagy megmarad, vagy nem. Inkább nem.

Németország is egy problémás hely lehet manapság, nemrégiben például egy bírónő olyan ítéletet hozott egy iszlám házaspár esetében, hogy a férj igenis nem hibás, amikor úgy dönt, félig agyonveri hites nejét, hiszen a feleségnek, a aházasság létrejöttekor számítania kell arra, hogy az iszlám szerinti bánásmódban fog részesülni.

Igen ám, de ha az iszlám házaspár Németország területén él, akkor a német törvények alapján lenne ildomos ítélkezni, mondják sokan, és lehet, hogy igazuk is van.

De én mégis a bírónővel értek egyet, ha bevállalok valamit egy életre, nem lehet elmenekülni egy más törvénykezéssel rendelkező országba, ha egy családban kell élnem valakivel, saját vallási törvényekkel, akkor abba vajon hogyan lehet beleszólni. Valahogy okos volt a feleség, amikor úgy döntöttek, Németországban telepednek le, de valahogy mégse.

Szerintem is menjen mindenki oda, ahova való. Vagy döntse el! Hogy civilizált országban akar élni, vagy arab törvények szerint.

 

Mivel nem tudtam otthon maradni, mert most kezdek új munkakörben, így nem volt más választásom, mint:

sírni a Mekiben, sírni a villamoson (oda-vissza), meg most is.

6 órát tartottam viszonylag vidám légkörben, a végére berekedtem. Megjártam törönyét, baranyát, 3-4 metró, villamos, és busz végállomástól végállomásigot, jártam körutakon, és budai hegyekben. A diákok lelkesedése változó, az van, ami mindig szokott, szar volt az előző angoltanár, úgyhogy ha én nem leszek Budapest legjobb angoltanára, akkor feladják. Ezt már hallottam párszor, de ez rám mindig ugyanakkora súllyal nehezedik, hárommillió módja van, hogy tematizáljak egy Headwayt, meg ugyanennyi könyvből tudok fénymásolni, csak próbáljam belőni a páciensek igényeit, ezúttal a rövidebb utat választottam.

Megkérdeztem. *röhögéseffekt*

Szóval megkérdeztem, hogyan, meg mit, meg most akkor mi vaaan. Egyik csoportnak herótja van a nyelvtantól, másik csoport nyelvtanozni akar, a harmadik csoport meg szilárdan és fixen, és meghazudtolhatatlanul állítja magáról, hogy nem tud semmit, viszont simán kirázza a kisujjából az elemetaryt. Senki nem akar házit kapni, viszont mindenki kurva jól akar business tárgyalni az angolokkal. Mert majd jönnek az angolok. Búgyet angol jövés. Cég meg les, mikor megszólalnak, meg mosolyog, és zavartan kávét keverget, vagy inkább sürgősen fénymásolni megy.

Azt, meg hogy mit akar a lelkesen angolul tanuló, azt sokszor maga sem tudja eldönteni, nemhogy mennyit tud. Így, nyilván ez sem egy játékos szakma.

Ja, egyébként 6-kor keltem.

Nem nagyon érdekelnek most a köz ügyei, egoista üzemmód átmenetileg on, most csak én vagyok, a fordítás, a diplomaírás, az új munkahely, meg macskagyászolás. Többre nem futja most. 

És ha belegondolok, hogy egyik se volt betervezve....